Zen a konyhában

Először is, köszöntök mindenkit a LÓ évében! :) Ma visszatérünk egy számomra kedves (és kimeríthetetlennek tűnő) témára. Egy jó teishoku összeállítása szerintem igencsak közel jár a művészethez. Japánban persze sok olyan talán hétköznapinak tűnő tevékenység van, amit ma már a művészet témakörébe sorolunk, vegyük csak a virágrendezést (ikebana 生け花 ) vagy a teaszertartást (sadó 茶道 ). Az ember azt gondolná, hogy pár virágot összekötni vagy egy teát - csúnya szóval élve - "megfőzni" ugyebár mindenki tud. A hangsúly persze nem azon van, hogy tudjuk-e, hanem hogy hogyan tudjuk. A japánok tényleg a művészet szintjére emelték a főzést. Sokszor a szemünket kápráztatóan szépen, mégis mérhetetlenül egyszerűen tálalt ételeket látva legszívesebben hozzá se nyúlnánk, nehogy megbontsuk a gyönyörű látványt. Mivel azonban ennivalóról beszélünk, személy szerint még mindig azt vallom, hogy elsődlegesen az íz legyen a középpontban, mert nézhet ki bármilyen jól egy étel, ha ehetetlenül...

Már volt egy bejegyzésem, amiben onigiri is volt, de ezt a könnyű és tápláló étket egyszerűen nem lehet megunni! A legjobb benne, hogy tényleg bármikor, bárhol fogyasztható: nagyon jó étek kiránduláshoz, piknikhez, vagy akár könnyű irodai ebédnek, ha valakinek nincs éppen egy órája, hogy kényelmesen leüljön és elfogyasszon egy menüt valamelyik étkezdében. Nem hiába, Japánban is szinte minden sarkon kapható, bármelyik szupermarketben vagy a már korábban is emlegetett, sokszor életmentően "kényelmes" éjjel-nappali boltban, a konbinikben. Előre elkész íthető, és bármikor gyorsan összeáll ítható. Kézzel is formázható, de az ázsiai boltokban kapható formázó háromszöggel még egyszerűbb a dolgunk. Az onigiri kész ítésnél fontos, hogy megfelelő rizst használjunk. Legjobb a japán rizs, a ragadós fajta, akkor nem fog szétesni a gombóc. Mondanom sem kell, hogy aki többször is főz ázsiai ételt, annak érdemes előbb-utóbb beszerezni egy rizsfőzőt, amelyet nem csak ázsiai boltokban le...