Zen a konyhában

Nem vagyok oda nagyon az édességekért, nem szoktam desszertet enni éttermekben, tortát is egyszer egy évben talán (saját szülinapomon sem kérek...). Ma viszont eszembe jutott az isteni karamellás japán puding, vagy ahogy a japánok mondják purin, amit egyszer már megpróbáltam itthon elkészíteni, mivel egyik japán ismerősöm fogadkozott, hogy nagyon egyszerű. Elsőre nagyon nem sikerült, akkor a sütőben próbáltam, most másik receptet használva már sokkal jobb lett, de még mindig vannak levonható tapasztalatok, természetesen veletek is megosztom, hogy nektek már teljes legyen a siker! :) Recept Hozzávalók (körülbelül 6 pohárhoz) 1 nagy tojás (L méretű) 3 nagy tojás (L méretű) sárgája 6 dkg porcukor 4 dl tej 1 dl magas zsírtartalmú habtejszín 3 ek víz 3 ek forró víz 7 dkg porcukor Elkészítés Először a karamellát csináljuk meg. A 3 ek vizet a 7 dkg porcukorral barnulásig főzzük, ekkor felöntjük a 3 ek forró vízzel (én vízforralóban forraltam). Egyenlő ará...

Nem tudom milyen frappáns címet tudnék most adni, mert vegyes érzelmekkel, kicsit összezavarodva írom most ezt a posztot. Örömmel láttam pár hónapja, hogy megnyitott hivatalosan az első "rámenező" hely Magyarországon, ugyanis a Momotaróra nem mondanám éppen ezt, az egy kínai étterem. Tetszik nagyon a ramenka, de sajnos nem tudok csak jókat írni róla, pedig tényleg  szeretnék. Háromszor jártam itt, mindig egyre többet kóstolva, tegnap jutottam el a fő "motívumig", a levesig. Maga az étterem nagyon szimpatikusan, japános minimál stílusban van berendezve, a belső letisztult, de dizájnos, fiatal, enyhén hipszter-jellegűen felöltöztetett emberek szolgálnak ki. A belső teljesen rendben van, az étterem elosztása is egy az egyben a japán rámenező helyeket idézi azzal, hogy egy térben, csupán egy pulttal van elválasztva az étkező a konyhától. A gyoza sülő, sercegő hangja, az illatok, a pult mögül áradó meleg levegő visszahozta  a japán emlékeket. Az előéte...

Mostanában nincs túl sok időm főzni, mivel igen sokat kell intézkednem a japán utam miatt. De, hogy kicsit szoktassam magam vissza a japán ízekre, azért mégis találok egy kevéske szabadidőt egy-két egyszerűbb recept elkészítésére. A hétvégén a Balaton mellett élveztem a hőséget, ma a konyhában köszön az vissza. :) A yakiniku szó szerinti jelentése a "sült hús", amit Japánban all you can eat éttermekben lehet enni. A húsokat nyersen egy tálcára szedjük és magunknak grillezzük az asztalokba beépített rácsos grilleken, majd a szószba mártogatva esszük rizzsel és egyéb zöldségekkel, amiket szintén lehet grillezni (hagyma, kukorica, stb.). Ezt a szószt készítettem most el itthon, amit nem grillezésre fogok használni egy donburi étel lesz belőle (mint korábban az oyakodon ) sertéshússal. Recept Hozzávalók 30-40 dkg sertéshús (pl. szűzpecsenye vagy dagadó) újhagyma 4 ek szójaszósz 1 ek száraz fehérbor 1 ek mirin 1 ek cukor 1 ek (édes) chili szósz fél tk ...

Korábban már volt a blogon meleg soba leves tempurával , most a hidegen, bambuszon tálalt soba tésztát mutatom be. A zaru soba elnevezés a bambusz-tányérral jön, viszont tegnap nem találtam meg a bambuszt a tányérkámhoz, ezért sima kerek tálkában tálaltam fel... (A kép az internetről illusztráció.) Sebaj, mert az í ze í gy is isteni volt! :) Ez az az étel, amihez a szószt előre el kell készíteni, mert tényleg jéghidegen a legfinomabb, a tésztát kifőzni pedig körülbelül 20 perc, tehát nagyon gyorsan el lehet készülni vele. Piknikre is kimondottan alkalmas! Recept Hozzávalók kb. fél liter dashi alaplé 3 ek. szójaszósz 2-3 ek. cukor kevés víz soba tészta (ázsiai üzletekben kapható) 3 szál vékony újhagyma 1 kisebb jégcsapretek reszelve Elkészítés A szószhoz keverjük össze a dashit, a szójaszószt, a cukort és a vizet. Addig keverjük, amíg a cukor felolvad teljesen, majd tegyük be a hűtőbe (vagy fagyasztóba) akár több órára is. ...

Sushi, sushi, sushi... nem lehet megunni, legalább is az igazi japán sushit nem. Ahogy én egyszer-egyszer a "magyar" sushikon fintorgok, úgy biztos vannak japánok, akik a legolcsóbb kaiten sushi-t nem igazán neveznék sushinak (ha jól tudom géppel készülnek, tehát már ezért sem). Az alábbi képek is bizonyítják, a tényt, amit sajgó szívvel kell konstatálnom, hogy bizony Japánban a legolcsóbb kaiten sushi (forgó/keringő sushi) is jobban néz ki és első kezű tapasztalatból tudom, hogy finomabb is, mint bármi itthon nálunk... Szinte megigéz a sok kis tányérka, ahogy megy körbe-körbe, és a tizenakárhanyadik tányér után is, amikor már a második gombot is ki kellett gombolni a nadrágon, még akkor is kívánja a szemünk...szinte már önkínzásba mehet át a dolog. Minden tányéron két nagy nigiri vagy gunkan van, maki sushi szinte nincs is, talán csak uborkás. A legolcsóbb hely, amit kipróbáltam Yokohamában volt, ahol ebédidőben 96 yen volt egy tányér (áfával!), ami körülbelül 200 fori...