2012. január 1., vasárnap

Oden - téli estékre

A japán konyha egészséges mivoltáról híresült el az egész világon, lássuk miért is:

Az oden kimondottan téli étel, ilyenkor Japánban szinte az összes éjjel-nappal nyitvatartó Konbiniben (az amerikai Convenient Store kifejezés rövid japános megnevezése) potom áron kapható.
Rendkívül laktató, mégis könnyen emészthető étel, mivel hús nincs benne, akár vegetáriánusnak is nevezhetnénk, ha eltekintenénk a hozzáadott "haltortácskáktól" (fish cake, többféle is van) és tojástól.
Az egyik legjobb az ételben, hogy úgy variálhatjuk a hozzávalókat, ahogy csak szeretnénk! Ha nem szeretjük a daikont (jégcsapretek) vagy nem akarunk tojást beletenni, akkor nem muszáj, és ha sárgarépa nélkül nem tudunk elképzelni, akkor azt is nyugodtan belefőzhetjük. Az alapízt úgyis a leve fogja adni, a többi hozzávaló csak kiegészíti azt.
Nagyon jó családi vagy baráti összejövetelekre is, amíg fő a "leves", addig lehet beszélgetni. A levest azért írtam idézőjelben, mert nem hagyományos magyar levesre kell gondolni, amikor egy japán levesről beszélünk.
Későbbi bejegyzésekben biztosan elő fog jönni a miso- vagy a tonjiru-leves is, de már itt az odennél is érdemes kitérnem, hogyan eszik a levest a japánok.
Mint Ázsiában általában, a szigetországban is pálcikával esznek szinte mindent, ez alól a levesek sem képeznek kivételt.
Először együk ki a leves javát pálcikával, közben pedig szürcsölgessük a levet is.




Recept

Hozzávalók (4-5 főre)

  • 1 vékonyabb jégcsapretek
  • 3-4 közepes vagy 6-7 kisebb fej burgonya
  • 1 csomag tofu (30 dkg) kisütve
  • haltortácska (fish cake) ízlés szerint
  • 5-6 főtt tojás
  • 4-5 ek szójaszósz
  • 2-3 ek mirin (édes főzőbor, ázsiai élelmiszerboltban kapható)
  • 1 ek sake (vagy száraz sherry, fehérbor)
  • kb. 1,5 l dashi (alaplé, porból vagy kombu lapból elkészíthető, recept itt)
  • 1-2 ek cukor
Elkészítés

Az eredeti japán haltortácskákat sajnos nem lehet Magyarországon beszerezni, ugyanis ezek frissen kerülnek a piacokra vagy boltokba. Elkészíteni csak azok tudják, akik azonnal hozzájutnak friss tengeri halakhoz, tehát ez a verzió is majdnem hogy lehetetlen. (Számomra legalábbis az volt.) De azért a receptet a későbbiekben le fogom írni. Ellenben nagyon jó a lének is, ha egy kis hal íz hozzáadódik, tehát elmentem az egyik ázsiai élelmiszerboltba, ahol fagyasztott koreai "hallapocskát" kaptam. Mindenképpen jó a levesbe, kell bele a hal íze. Ezt azonban én úgy használtam, hogy mielőtt beletettem volna a levesbe egy kis olajon megpirítottam mindkét oldalát, így nemcsak az íze, de a színe is szebb lett!
Először készítsük elő a zöldségeket, hámozzuk meg és vágjuk fel a retket, burgonyát, főzzük meg a tojásokat. A tofut bő olajban fogjuk kisütni, ezért érdemes minél több vizet kipréselni belőle. Ezt nagyon egyszerűen úgy tudjuk megtenni, hogy szó szerint présbe tesszük: egy tányéron vagy vágódeszkán tegyünk a tetejére négybe hajtott papírtörlőt és valami olyan nehezéket, amely nagyobb a tofunál, tehát az alakját nem fogja befolyásolni. Nem kell nagyon nehéznek lennie, de azért legyen súlya, hogy minél több víz kijöjjön a tofuból. (Most egy díszdobozos 7 dl-es whiskey-t találtam a kamrában, azt használtam erre a célra.) Hagyjuk így állni kb. 30 percig. Vágjuk fel kisebb kockákra (én 10 egyforma darabra vágtam), majd bő forró olajban addig süssük, amíg minden oldala aranybarna lesz.
Ha a levesbe kerülő hozzávalók elő vannak készítve, akkor rátérhetünk a főzésre. Ez a része már nagyon egyszerű lesz. Először forraljuk fel a dashit, majd adjuk hozzá a szójaszószt, a mirint, a saket és a cukrot, kicsit főzzük ezeket össze. Egy-két percnyi főzés után tegyük bele a lébe a zöldségeket, a kemény tojásokat, a hallapocskákat, a tofut és alacsony lángon főzzük 50-60 percig. Mivel elég sokáig kell főzni, érdemes olyan burgonyát használni, amely nem fő szét könnyen. Én most az apróbb kifliburgonyát használtam, ami pont jó állagú volt az egy órányi főzés után is. Időnként nézzük meg a retek és a burgonya keménységét, illetve kóstoljuk meg a levet, hogy nem hiányzik-e belőle egy kis szójaszósz vagy cukor. Ezekkel lehet ugyanis a lé sósságát szabályozni. Hozzáadott só nem is szükséges.
Ha úgy ítéljük meg, hogy kész a leves, minden megfelelően megfőtt, szedjünk ki a sűrűjéből egy-egy tálkába mindenből, majd merjünk rá egy kevés levet, de úgy, hogy az ne lepje el a tojást, hanem körülbelül a feléig érjen. Melegen, azonnal tálaljuk!

Megjegyzés: még a külföldi ételekkel szemben nem kicsit szkeptikus anyukám is egy nagy tállal jóízűen fogyasztott a levesből! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése