Zen a konyhában

A japán menünek is lehetne nevezni a teishoku-t, amelyhez elég sok japán étteremben hozzá lehet jutni, csak nem Magyarországon. Az ötlet onnan jött, hogy nem volt kedvem lemenni a boltba, tehát eldöntöttem, hogy csak abból fogok főzni, amiket itthon találok. Végül egész szép kis vacsora állt össze! A lényege, hogy egy tálcán több kisebb ételt szolgálunk fel. Rizs természetesen van, anélkül jóformán nincs is japán étel. Emellett általában leves is van, legtöbbször miso leves, de én most udont készítettem. És ehhez jönnek az okazu-k, vagyis az angolul csak side dish-nek nevezett ételek, az apróságok, amelyek láttán a kiadós ételmennyiséghez szokott nyugati ember elgondolkodik, hogy mit is fog a vacsi után enni. Aztán evés közben döbbenünk rá, hogy a tálcának a felén vagyunk túl és nem bírunk többet enni. Ez minden egyes alkalommal megtörtént velem is. Lássuk hát, hogy milyen a saját verzióm a kétszemélyes teishoku-ra! Recept                                          

Mi mással avatnám fel az új konyhámat, mint egy jó kis japános főzéssel! :) Megérkezett tehát az okonomiyaki is a blogomra. Ez egy jól kipróbált recept, nagyon egyszerű, és nagyszerű étel otthoni főzős partira barátokkal! Japán palacsinta vagy japán pizza, általában ezzel a két névvel próbálják leírni a japán okonomiyakit. Igazából mindkettőnek lehet mondani: az alapja hasonlít a palacsinta tésztához, a kinézete pedig a pizzához (valamennyire). A legjobb az okonomiyakiban, mint oly sok japán ételben, hogy megannyi verziójának csak a képzelet szabhat határt.  Barátokkal mi már nem egyszer tartottunk okonomiyaki-partit, melyek alkalmával mindig valamilyen új ízt próbáltunk ki. Lehet készíteni hússal, rákkal, sonkával, kukoricával, gombával...és így tovább, a sor szinte a végtelenségig ér. Most egy alapreceptet mutatok itt, és hozzá egy-két nagyon finom variációt. Japánban az okonomiyakihoz kötelező a szósz, a nori és a katsuobushi, vagyis szárított halpehely. A szószt egyszerű

Vörösben izzó Októberi juharfa Lángra kapott a szív ~ ・~ ・ ~ Ha az őszre és Japánra gondolok csakis a momiji (más néven kóyó 紅葉 , de a kanji ugyanaz), vagyis a gyönyörű színekben pompázó őszi falevelek jutnak az eszembe. Ha tovább fűzöm a sort, és arra gondolok, hogy mi jut eszembe a momiji-ről, természetesen a momiji tempura ! :) Pirosban pompázó japán juharfa Valószínűleg erre sokan felkapták a fejüket, hiszen ha összekapcsoljuk a kettőt - vagyis az őszi faleveleket és a tempurát - akkor bizony egy igen érdekes édességet kapunk: a tempura tésztában kisütött juharfaleveleket. Elsőre talán furcsának tűnhet, de mindenkit biztosíthatok róla, hogy az egyik legfinomabb japán édesség, amit valaha kóstoltam.   Elkészült momiji tempura A momiji tempura kimondottan egy tájnak a jellegzetessége, ezt pedig Minoh-nak hívják. Minoh az oszakai kerületben található, északra magától a várostól. Híres nemzeti parkjáról, ahol egy gyönyörű vízesés is található, i